Debrecenbe kéne menni,
Töltött kápit kéne enni…
Igen, az utólag meg is volt, de ne szaladjunk ennyire az elejére.
Nos, anno 50 éve írtam a családomról, most sem lesz különben, ugyanis a hétvégén Debrecenben voltunk a rokonoknál.
Már az induláskor elkezdődött minden. Szombat, reggel 6, fagyos időjárás, hasonló családi viszonyok. Indulunk nagyihoz, hogy majd felvesszük. Odaérünk, cammog kifelé, erre apa mondja, hogy üljek én középre (ja igen, lilla meg juli is jöttek, így voltunk 5-en, szóval tele volt a kocsi [nem érdemlik meg a NAGY betűt]) mondom majd hülye leszek középen nyomorogni. Így is az egész utat a bal hátsó ajtóhoz passzírozva töltöttem el. (Ide eszembe jutott valami a megszokott helyekről & szokásokról, amiről majd írok ==> itt lehet olvasni)
Fél 10, Debrecen hatttalmas felhőkarcolói látszanak már a távolból. Megjöttünk. A fele utat végig aludtam, persze akkor is miattam kellet megállni. A szükség nagy úr! Szóval ott vagyunk, mentünk virágot venni halottak napjára, meg mécsest, meg mindent. Aztán felmentünk Magdi nénihez (nem anyushoz!) aki olyan de olyan finom töltött káposztát csinál, hogy… tudnék mesélni :D de mivel kora reggel (10-kor) értünk oda, nem volt még kész. Mondom nem baj, majd hazafelé beugrunk, és majd csomagol.
Következő állomás a temető volt. Szép őszies hangulat, hullottak a falevelek meg a kicsi gesztenyék is gurultak ezerfelé. Nem volt valami nagy tömeg. De indulnunk kellett, mert délre már Érpatakon „kellett” lennünk, mert az ottaniak vártak minket ebédre. Kicsit késtünk. Minden jósággal el voltunk látva, szóval volt ott terülj-terülj asztalka. Megebédeltünk, és végre volt időm beszélgetni a nem tudom hanyad’ unokatesómmal (az ő apukája meg az én mamám testvérek).
Aztán őőő gyorsan eltelt az idő, beszélgettünk, hülyültünk, meg megbeszéltük, hogy valószínű, hogy megyek Tankcsapda koncertre dec. 30-án, mert már augusztus eleje óta el akartam jutni a Debibe a virágkarneválra (de nem jutottam el -.-) de akkor már TCS koncival zárjuk az évet :) (pl Cegléden is voltak valamikor, meg legutóbb Pesten a ZP-ben, csak nem jutottam el egyikre sem).
Nagy nehezen elváltunk az ottaniaktól, mentünk vissza Debibe, mert még fele rokonság kimaradt. Először Sanyi bácsiékat néztük meg (papám legjobb haverja volt anno). Ők is készültek sütikével meg egy kis tokaji borocskával… Hmmmm :) (persze csomagolt is vagy 2 litert) Apa szól, hogy keresnünk kéne valami boltot, a kisebb gyerkőcöknek venni valamit. Én is mentem, de csak a „lányokat” vitte volna el, hogy megnézhessék az egyetemet meg a szökőkutat, meg a nagyerdőt, meg a stadiont, mert (ezek szerint) még nem nagyon voltak itt. (persze, most már mennek minden felé, mert van, aki hurcolássza őket…) Megnéztünk itt mindent, persze őket nem is érdekelte a dolog (én meg odáig meg vissza voltam a városért). Bolt. Vettünk a gyerekeknek egy-egy tábla csokit, és mentünk is vissza, mert nagyi ott maradt még beszélgetni.
Mentünk tovább Pistáékhoz. Ő is papám egyik legjobb haverja volt, aki később feleségül vette papám húgát, Ilit. Iliről azt kell tudni, hogy nagyon beteg, mindent elfelejt, skizofrén, meg ilyenek. Odaértünk, apa be is mutatta a lányokat (persze mindenkinél, idézem: „Ő itt a barátnőm, Juli, és a lánya, Lilla” – ilyenkor mentem mindig a falnak). Beérünk az étkezőbe, és úgy ültünk le, hogy Juli meg Ili kerültek egymással szembe. Tök csönd van, erre Ili megszólal: „És te ki vagy???” – hát én itt kitörtem, mint egy röhögő görcs :D Aztán persze apa elmagyarázta a dolgokat… Emlékezetes volt :D
Itt sem időztünk túl sokat, mert mennünk kellett még Évikéékhez. Ide vittük a gyerkőcöknek a csokit. Jól elvoltunk, de szorított minket az idő, mert már 4-kor el kellett volna indulni hazafelé. A 4-ből 5 óra lett.
Indulunk haza, és kérdezem, hogy nem megyünk be Magdi néniékhez a töltött kápiért
Erre egy rövid, velős választ kaptam: Nem!
Hazaértünk.
Vasárnap este jövök vissza Szegedre, és akkor ettem meg a töltött kápit…
Hááát… a szabolcsi töltött káposztában nem lehet csalódni :)
ápdét (de ez nem ilyen Norbis-fit-neszes) : drága egyetlen Princi-m is írt a sztoriról .:itt:.
Szép város, nem? :)
