Visszamentem a régi sulimba. Jó volt találkozni az ismerősökkel, barátokkal, tanárokkal. Szerencsére összejött a találka az 5-ös csipet-csapattal. Már nagyon hiányoztak, igaz, nem rég találkoztunk. A beszélgetésre "csak" 2 óra jutott, de olyan gyorsan elszaladt, mintha 2 perc lett volna. Mindannyian úgy éreztük. Erről eszembe jutott egy idézet: ˝Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát: mintha csak egy perc lenne.˝ (Einstein)

A beszélgetés és a sok nevetés után elváltak útjaink. Lehet, hogy többet nem is fogunk találkozni.

Holnap pedig megyek Szegedre, ugyanis beköltözök az albérletbe.

Erről ennyit. Ez volt az első blogbejegyzésem. Nem tudom, ezek után miket fogok írogatni, de fogadjátok szeretettel, mert szívből jön (gondolom).