Sajnos a tegnapi bejegyzés elmaradt, mert nem volt internet.

Hol is tartottam? Ja, megvan. Csütörtöknél. Eme csodás napsütötte reggelen arra ébredtem, hogy egy hajszálvékony fénysugár csiklandozza a takaró alól kikandikáló jobb talpamat. Az ébredés nagyon jó volt, és ez meghatározta az egész napomat. A délután folyamán felutaztam Kecskemétre. Kíváncsi voltam, mennyit változott a gimi, mi óta nem járok oda. Meglepetés-szerűen betoppantam színjátszóra. Nagyon jól éreztem magam. Találkoztam egy régi ismerőssel is, akivel nagyon jót beszélgettünk. Köszönöm! Estefelé visszazakatoltam Szegedre. Buli helyett egy volt osztálytársammal és baráti körével találkoztam. Lent voltunk a parton, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Olyan hajnali fél egy körül elindultunk az albérletükbe. Nagyon takaros kis lakás és jó helyen van (a villamosig 2 percet kell menniük). A kellemes pillanatok után elindultam hazafelé. Hazaértem, levágtam a táskámat a sarokba és befeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Péntek reggel van. Az erkélyen lévő madarak csicsergéssel ébresztenek. Indulok haza. A buszon horribilis, indokolatlan mennyiségű ember tartózkodott. Otthon vagyok. A szüleim is otthon vannak. Anya mondja, hogy üljek le a fotelba, mert a családban történt dolgokat meg kell beszélni. Leültem. Anya apával beszélt. Hallgattam. El fognak válni. Mit tegyek? Kimentem, nem hallgattam tovább a beszélgetést, ami később vitába torkollott.  Mint mindig minden. A hétvégémet el is rontotta, arról nem szeretnék most írni.

Tegnap (vasárnap) visszajöttem az albérletbe. Nem éreztem magam jól. Éjszaka nem bírtam aludni, köhögtem, forgolódtam. Éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Óránként felébredtem, mászkáltam a lakásban, fájt a fejem és hányingerem is volt. Nem tudom, mi történhetett. Most már jobban vagyok, és remélem, hogy így is maradok.