Voltál már úgy, hogy napok óta készültél egy találkozóra, vagy egy nagyon fontos dolgot szerveztél, és egy perc alatt minden romba dőlt? Én igen. Ilyen volt ez a mai nap is. Nem elég, hogy hétfő volt, még a tömegközlekedés is cserbenhagyott… Általában pontos vagyok, a találkozók és fontosabb események kezdete előtt mindig ott vagyok 15 perccel. De néha nem jön össze pontosnak lenni. Várok a trolira, egyszer csak bedöcög egy troli a megállóba, ami valószínűleg lerobbant. A sofőr egyből leszedte az áramszedőket és várta a közlekedési társaság szerelőit. Már eléggé fogy az időm, de gondoltam, ó, majd a következővel hazamegyek, mert vennem kellett fel vastag cuccokat, mert kezdett hűvösödni. Nem telik bele 5 perc, jön a következő. A szélvédőn a „8 Makkosház” felirat helyett az alábbit olvastam: „Kocsiszínbe”. Remek… Megint várhatok a következő járatra. A következővel haza is értem. Gyors felvettem a dzsekimet, és rohantam is vissza a megállóhoz. Ránézek a telefonomra, 18:22. Ránézek a menetrendre, na vajon mikor indult? Hát persze, hogy 18:21-kor. Gondoltam, még nem vagyok elkésve. Sikeresen elértem a villamos-megállóig. A villamos is egy perce ment el. Az idő 18:32. A villamos 18:39-kor indul legközelebb… Még jó, hogy ki van írva, hogy egy adott megállótól a következőig mennyi idő alatt ér el. A vasútállomásra 7 perc alatt ér el. Ó, simán elérem a vonatot. Elérek nagy nehezen az állomásig, a vonat el is indult… nélkülem. A villamos 18:46-ra ért oda, de a vonat 18:45-kor már elindult.
Írtam neki, hogy nem tudunk találkozni. Elszomorodott. Elszomorodtam.
Hoztam egy Ady-verset is:
Csak egy perc
Egy perc és megcsókol az Élet,
Testem vidám, lángoló katlan.
Égnek a nők, a házak, utcák,
A szívek, álmok. Minden ég
És minden halhatatlan.
Egy perc és kis ördögök jönnek:
Üstökkel a lángot lohasztják.
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
A sár jön s tán eszünkbe jut
Egy vasalatlan nadrág.
Egy perc és szörnyü buta balság
Ül mellünkre jeges üleppel.
Röhögést hallunk: „Lapos erszény,
Bajos ember, kis valaki,
No-no, lassan a testtel.”
Egy perc és meghal minden bennünk.
Meghal a mesebeli herceg,
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
„Rossz Isten, adnál legalább
Csak tízszer ennyi percet.”
