A blog olvasása közben az alábbi (extrém) érzelmi reakciókat tapasztalhatod magadon:

ámulat, csodálkozás, elképedés, izgatottság, kíváncsiság, meglepődés, felvillanyozottság, megbabonázottság, csodálat, derű, éteröröm, feldobottság, jókedv, mámor, tetszés, vidámság, elbűvöltség, elégedettség, ellazulás, humor, felszabadultság, fesztelenség, lenyűgözöttség, megbűvöltség, megelégedettség, nevetés, elismerés, elragadtatás, lelkendezés, eufória, extázis, katarzis. Meg azokat is, amiket kihagytam. Persze nem direkt.

Felmerülhet a nagy kérdés: miért kezdtem el blogot írni... mert csak. Kedvet kaptam hozzá, és kész. Meg amúgy is, szabad akarat, oszt csókolom. Írtam naplót is (kb 2 hónapig) csak anyám megtalálta... és elkezdte olvasgatni... hát mondom kösszépen -.- Szerintem erre is rá fog találni időközben. Nem baj. Letagadom. Nem én voltam.
Meg azért is, hogy ne felejtsem el, hogy mik történtek velem...

Ennyi voltam,
cső!

(Kedves rajongók, akik az ajtóm előtt dörömböltök, vagy az éjszaka közepén hívogattok!
A virágokat a kukába, csokit a zsebembe, a pénzt meg a számlámra küldjétek! Kösz)

Ja, a like gomb meg azért van, hogy lehessen nyomogatni! :) Szóval csak bátran :)