...élményeim kincsestára...

...Brazil sorozat...

Miskolcon voltunk vendégszerepelni a múlt hétvégén. Egy kis beszámoló következik:
3... 2... 1... :D

Pénteki indulás, mindenki nagyon izgatott. Délután fél három, szenyórák és szenyorok a karórárka hunyorítanak, az állomáson találkozó...

...ééés végül 13+1 útnak is indult! :)

Laza 3,5-4 óra volt az út, ami nem is volt olyan szörnyű, kivéve egy-két dolgot, ugye? :D

Odaértünk, az ottani refi koleszban voltunk elszállásolva. (péntek röviden ennyi)

Szombat: kelés, reggeli, go át a színházba, nézelődés, rohangálás, várakozás, kicsi próba. Délután meg 2 előadás... kicsit fárasztó volt... de az a lényeg, hogy én az apa vagyok, én az papa vagyok, én majd odarakok, én majd olajozok, én majd lepofozok. ÉN.

Vasárnap meg korán kelés, haza indulás... Pesten át is kellett szállni... de megérte idegesíteni az öregasszonyt xD

És így utólag is köszi mindenkinek, hogy felköszöntött!

A kis csapat meg is érkezett Kecskemétre, de én robogtam tovább...

Jó volt azt érezni, hogy mi is a színház része(se)i vagyunk. Kávézgattunk a színház kávézójában, bolyongtunk az épületben: le, s fel. Öltözőből színpadra, színpadról öltözőbe.

Mindannyian színészek vagyunk. A mindennapok színpadának színészei.