Persze hogy öröm volt, nagy öröm tényleg
Száz rózsa volt a szekrényen, én meg
Anyám karjában rózsák között voltam
A rózsa piros volt, én átkaroltam
Az egész világot, és ott dobogott bennem
Anyám szíve halkan, apámé sebesebben
A nagy boldogságban nem gondoltak bajra
Gátszakadásra, meg romlott teavajra

A mi bérleményünk mézeskalács ház volt 
Apám a hétvégén a sufniban barkácsolt
Anyám hétköznap dolgozott sokat
Hogy legyen miből fizetni a dadusokat

Bárhogy is forgatom, nem volt mindig bánat
Egy oldalát raktam ki a rubikkockának
Nincsen történetem, csak úgy kitalálom
Kitaláltam tényleg, nem is volt családom