Kedves Apa!

Köszönöm, amiért ilyen bunkó voltál hozzám tegnap.

Tegnap fél 9-kor elindultunk Félegyházára bútort venni a nappaliba, ugyanis amikor anya elköltözött, elvitte az ágyat is. 3 bútorboltban voltunk. Tudtam volna magamnak is válogatni rendesen... De előtte a piacon voltunk, apa vett is Lillának egy karkötőt (300 ft-ért), ez már kinyomta nálam a biztosítékot, de ez még semmi.

A reggeli persze elmaradt (jó, gyorsan ettem egy fél szelet tejfölös kenyeret) nagyon megéheztem. "Ezek" (vagyis ők) nem esznek (vagyis alig) semmit, mert fogyókúra, meg diéta, meg fszom tudja, hogy mi... Bementünk a Penny-be, persze a pékárúk voltak az első sorban... Nagyon megéheztem, és ott volt mellettem egy Mars csoki, bele is tettem a kosárba (elmondanám, hogy ritkán szoktam kérni ilyeneket, hogy vegye meg). És fel volt háborodva, hogy mit képzelek, hogy csokit akarok vetetni vele. Nem akartam vitát (a lányok jelenlétében amúgy sem szokott velem vitatkozni), és visszatettem a polcra.

A szemébe mondtam (kb így), hogy nem igaz, hogy NEM VESZEL NEKEM EGY ROHADT CSOKIT, NYALOD A LÁNYOK SEGGÉT, MEG 300-ÉRT MEGVESZED LILLÁNAK A KARKÖTŐT...

(folytköv)