- már útálom... Érzem előre... Nem lesz ez így jó...

Átmentünk nagyihoz (mamám), sütött sütit, meg ellátott minket minden jóval. Valamikor a héten volt a szülinapja, igazándiból nem nagyon izgatott, a dolog. Később ez okozta a problémát.
Nem tarthatok mindent észben, meg ha mondanak valamit, az olyan mint a csákány: egyik fülemen be, a másikon ki. Van noteszem is, ne aggódjatok! (valahol a fiók mélyén)

Nos, mondottam, hogy egy rakat sütit csinált, bár ezek (ők) fogyóznak... Kösz, és akkor éljek én is wellness kaján... (múltkor is majd' éhen haltam...)
Tehát a süti: egy zacskó ott maradt, ahogy hazaértünk, hívott is, hogy menjek át. Átmentem érte, mennék is, erre kérdezi, hogy hol voltál tegnap? (mondom magamban: nem mindegy? miért kell kifaggatni állandóan???) válasz: -Szegeden, mert? -Jaa, semmi csak megkérdeztem. Biztos nem anyánál? -De.
Ekkor úgy felkapta a vizet, hogy ne tudjátok meg... mert hogy miért nem lehet itt lenni vasárnap a családi ebéden... Bocs, úgy gondoltam, hogy a saját anyám fontosabb, mint egy ilyen "családi" ebéd... (voltam már nem is egyszer olyanon, meg anyánál az ebéd már vagy egy hete le volt beszélve) Úgy látom, másnak sem tetszett.
Unokatesóm írja facebook-ra: (idézem) családi ebéd.:'(:S:$$

Szóval ő is élvezhette...
Család, ha már itt tartunk: anya felől: papa, mama, nagynéni, férje, meg 3 gyerek
apa felől: nagyi, tata (így vannak megkülönböztetve a nagyszülők), nagynéni, férje, meg 3 gyerek... meg ott van apa barátnője, meg a lánya.
Mindig is szerettem volna egy húgot, de nem ilyen módon...

...és akkor így induljunk Erdélybe... (majd olyan este 10-kor)

(valszeg nem lesz net, meg nem engedik elvinni a gépet, de mindent megteszek, úgy is unatkozni fogok, ha ilyen idő lesz)

...és elindultunk... itt lehet olvasni róla.